Csmájus26

Elismerésfüggőség

Nemrég írt nekem egy levelet egy fiatal nő, hogy párja az új pozíciója óta csak a munkájával foglalkozik. Semmi más nem érdekli, csak a „benti” dolgok. Erről mesél, ha beszélgetnek, hétvégén is dolgozik, este későn ér haza. Házasságuk a válság szélén, a férfi pedig úgy tűnik, nem nyitott a változtatásra, sőt, feleségét hibáztatja, amiért nem tud igazán örülni sikereinek.

Azt kérte tőlem, segítsek meglátni, mi történik velük.

A férj a munkahelyén az új pozíciójával egyre több elismerést kapott. Végre kiteljesedhet abban, amit szeret. A főnöke elismeri, a kollégái szeretik. Erre várt 30 éve!” Hát nem nagyszerű?”- kérdezi a férj. 

Ahogy elkezdett mesélni az életéről, egyre világosabbá vált, apjától sosem kapott elismerést és feltétel nélküli szeretetet.

Mindig volt egy „de”, egy „majd ha” és sosem érezhette azt, hogy ő úgy jó, ahogy van. Apja sokszor mondta, ha jól tanult, hogy „ez a dolgod fiam”, és sokszor szidta le, ha valamit elrontott. A jó eredmény természetes volt, a rossz büntetést vont maga után. Ha sírt, azt mondta, „nem vagy lány, ne hisztizz”. Így aztán csalódottságát is elrejtette egy idő után.

A főnöke sok mindenben nagyon hasonlított apjára, kivéve abban, hogy sokszor elismerte, bíztatta, munkájával nagyon meg volt elégedve.

Végre megkapja azt a kis morzsát, amire annyira régóta várt!

Ahogy egy gyermek, aki igazi elismerést kap, egyre inkább motivált lett. Felvillanyozta, pozitív érzésekkel töltötte el főnöke elismerése.

A nő pedig magát hibáztatta, amiért nem tudott maradéktalanul örülni férje sikereinek. Így csúsztak el egymás mellett.

A férje függővé vált, gyermeki része pedig nap, mint nap sorban állt munkahelyén apja soha meg nem adott elismeréséért.

A főnök –beosztott viszonyban a férj tehát újraélheti az apa- gyermek viszonyát. Amit édesapjától nem kapott meg, azt most akarja megszerezni, újraélve sérült gyermeki részét. Minél jobban dicsérte a főnöke, belső sebzett része annál inkább örült, s szívta magába a soha meg nem kapott elismerést. „Végre elismernek; végre jól csinálom!”

Azonban ez a fajta elismerés sosem pótolja a feltétel nélküli szeretetet (hiszen ez is teljesítményhez kötött).

Hiába próbálom betömni a jelen lehetőségeivel a múlt hézagait.

Az elismerés nem egyenlő a feltétel nélküli szeretettel, amivel belső sebzett része valóban gyógyulhatna (és utána nem lenne szüksége a folyamatos elismerésre).

KAPCSOLAT

Konzultációra jelentkezés:

info@munkamania.com

06-30-503-4270


Levélküldés

Online tanácsadás