MUNKA ÉS FÜGGŐSÉG

A “workaholic” kifejezést 1971-ben Wayne Oates amerikai pap használta először, amikor megírta saját történetét Egy munkamániás történetei címmel. A munkamánia szót eddig általában laza, vagy humoros módon használták, azonban ebben semmi vicces nincs, hiszen életeket dönt romba, családokat tesz tönkre és boldogtalanságot okoz.

Ki munkamániás?

munka otthonAz, aki sokat dolgozik, nem feltétlenül munkamániás. A munka alapvetően jó érzés, fejleszthetjük vele erős és gyenge oldalainkat, elégedettséget okoz, sikerélményt és célokat ad, növekszünk általa. Van azonban olyan, akinek sokat kell dolgoznia a családja ellátásához. Akiknek egészséges a kapcsolatuk a munkával, képesek fenntartani életük egyensúlyát, s uralni tudják munkarendjüket. A munka csak egy része az életüknek, egyéb tevékenységekben is el tudnak mélyülni, lelki világuk és társas hitük is megfelelően működik. Képesek érezni, érzelmeiket ki tudják fejezni mások iránt szavakkal, tettekkel, még nehéz helyzetekben is.

Amikor ez az egyensúly felborul vagy ki sem alakul, olyan tevékenységekbe menekülhetnek, ahol újra eredményeket, sikert, elismerést (pozitív érzelmeket) kaphatnak, figyelmüket elfordítva a szorongató / megoldandó helyzetekről, érzelmekről.

A munkamánia nem szigorúan a munka mennyiségétől függ, mindinkább az érzelmi és lelki kapcsolattól, ami a munkához fűz és attól, ahogyan az negatívan befolyásol minket anélkül, hogy annak tudatában lennénk. Ez magában foglalja az egészségünket, a boldogságunkat és a kapcsolatainkat is. Nem kötődik feltétlenül a mindennapi munkánkhoz: lehetünk függőségben a hobbinkkal, sporttal, önkéntességgel, vagy épp azzal, hogy megmentsük a világot.

 

A munkamánia útjelzői

  • Nehéz kikapcsolódni. Szükségét érezzük, hogy még egy pár feladatot elvégezzünk, mielőtt jól éreznénk magunkat és pihenhetnénk. Amikor ezt a „pár” feladatot megcsináltuk, találunk még párat és így tovább…
  • A családtagjaink gyakran panaszkodnak, hogy sokat dolgozunk vagy nem tudunk igazán velük lenni
  • Gyakran azt érezzük, hogy be kell fejeznünk bizonyos dolgokat, annak ellenére, hogy nem akarjuk, vagy nem szükséges azonnal befejeznünk
  • A jó érzés nagyrészt abból ered, hogy mások hogyan látják a teljesítményünket, mit jeleznek vissza
  • Egyszer azt gondoljuk magunkról, hogy a legokosabb emberek vagyunk, aztán épp az ellenkezőjét: azt, hogy teljesen értéktelenek
  • Nehéz elfogadni azt, akik valójában vagyunk
  • Valódi érzelmeink vagy helyzetek elől elmenekülünk (boldogtalan párkapcsolat, fájó gyermekkori sebek, szülőkkel való régi vagy jelenlegi konfliktusok)
  • Ritkán tapasztalunk igazi örömet az életünkben, alig van felhőtlenség, szívből nevetés
  • Erős vágy él bennünk arra, hogy mindent megértsünk az életünkben, beleértve az érzelmeinket is. Nem tudjuk megengedni magunknak, hogy megtapasztaljunk olyan érzelmeket, amiket nem értünk, mert félünk a kontroll elvesztésétől
  • Nem tudunk „megállni” és csak úgy „lenni”
  • Azt hisszük, hogy az emberek jobban fognak minket kedvelni, ha sokkal kompetensebbnek tűnünk, mint amilyenek valójában vagyunk
  • Napirendünkbe sokkal több mindent besűrítünk, mint amit el tudunk látni
  • Nem vagyunk gyakran őszinték a múltunkkal kapcsolatos tapasztalatokkal és a jelenlegi kapacitásunkkal. Azt hisszük, hogy az emberek nem tisztelnek minket csak azért, amilyenek vagyunk
  • Sokszor mondták gyerekkorunkban, hogy "előbb a munka, aztán a játék" - s most csak akkor tudunk lazítani, ha minden munka el van végezve

 

a munka rabjaA munkamániások / veszélyeztetettek jellemzői

  • Nehéznek tartjuk önmagunk szeretetét és elfogadását. A munka valami olyanná vált, amivel azonosítjuk magunkat és igazoljuk a létezésünket
  • Arra használjuk a munkát, hogy elmeneküljünk az érzelmeink elől
  • A túl sok munkával elhanyagoljuk az egészségünket, kapcsolatainkat, pihenésünket és spiritualitásunkat. Amikor nem dolgozunk, akkor is a következő elvégzendő feladatainkon gondolkozunk. A legtöbb aktivitásunk a munkával kapcsolatos
  • Arra használjuk a munkát, hogy az élet bizonytalanságával megküzdjünk. Túlvállaljuk és túlszervezzük magunkat. Elvesztjük spontaneitásunkat, kreativitásunkat, flexibilitásunkat.
  • Sokunk kaotikus családban nőtt fel. A stressz érzése normálissá vált, s ezt a stresszt „keressük” a munkahelyünkön is. Felpörgetettséget kapunk a túlmunkától. Aztán szenvedünk attól, hogy ebből kikerüljünk és idegessé, depresszióssá válunk
  • A munka függőséggé kezd válni. Hazudunk magunknak és másoknak is a munkánk mennyiségéről. Összegyűjtjük a munkát, hogy biztosítsuk magunkat, hogy mindig elfoglaltak legyünk, ne unatkozzunk, azaz ne kelljen egyedül lennünk önmagukkal és a felmerülő érzésekkel, egy pillanatra sem veszítve el a kontrollt
  • Az otthonunk a munkahelyünk kiterjesztése. A családunk és a barátaink gyakran töltik az idejüket körülöttünk, miközben dolgozunk, reménykedve, hogy hátha előbb befejezzük és szakítunk rájuk időt
  • Ésszerűtlen követelményeket állítunk fel magunknak
  • A perfekcionizmus felé haladunk. Nem fogadjuk el a hibákat, mint az emberi élet részét és nehezünkre esik segítséget kérni. Azt gondoljuk, senki nem érheti el a mi normáinkat
  • Nehezünkre esik várni. Elsősorban az eredmények érdekelnek, mint a folyamat – a mennyiség, mint a minőség

 

stresszHogyan alakul ki?

A munkafüggőséghez több tényező is hozzájárulhat: a társadalom, amiben élünk, a személyiség jellemzői és a gyermekkor hatásai.

1. Társadalom

A munkamánia gyökerei ahhoz a régi elvhez nyúlnak vissza, miszerint az örömszerzés bűn, a munka megvált. Aki sokat dolgozik, az tiszteletreméltó, aki csak játszik, az lusta.
A második világháborút követően a magánélet és a munkavégzés tere is jelentős mértékben alakult át. Történeti összefüggésben a probléma meghatározásához a 19.-20. század eleji indusztralizáció, urbanizáció, és az individualizáció vezetett.
A gazdasági, technikai és technológiai változások átalakították az ember környezetét és igényszintjét. Az életterek mára már felbomlottak, a munka és az otthon egy helyszínné is változtatható: a hordozható laptopok, a mobiltelefon, a hétvégén is „nyitva tartó” irodák, a rugalmas munkaidő, a távmunka, az otthonról is végezhető munka látszólag kényelmességünknek kedveznek, de valójában a két színteret mossa egybe, messzemenő következményekkel.

Az egyre több feleslegessé váló szakma és az új szakmák megjelenésével a megemelt szakmai tudás igénye nő, de a megszerzett tudás elavulási ideje csökken. Emellett a jólét folyamatos hajszolása kitőnő alapja a munkafüggőségnek.
A média és a technikai újítások, az új játékok és mesék, melyekben a szereplők „mindenhatók”, mindig készen állnak, bármit képesek megoldani és kivédeni, növelik a perfekcionizmusra és a nárcizmusra való hajlamot, ami- mint azt később látni fogjuk – szintén a munkafüggőség kialakulásához járul hozzá.
A mozgásszegény életmód, a stressz szint növekedése, az új ismeretek befogadása és megértése, a gyermeknevelés és karrier egyidejű hajszolása csak növeli az érzelmi túlterheltséget.
Ehhez az adaptációs válsághoz az alkalmazkodás már megkezdődött, de ez a fejlődésünkhöz képest nagyon lassú. A következményekkel (például szív-és érrendszeri problémák, nyak-és hátfájás) pedig úgy látszik, meg tanulunk együtt élni és külső segítséggel (gyógyszerek) elviselhetővé tenni.

2. A személyiség jellemzői

A tökéletességre törekvés
A perfekcionisták olyan személyek, akik szakmai kiválóságra, maximalizmusra törekszenek. Amellett, hogy szinte mindig valóban ragyogó elmék, nyíltan arrogánsak, versengőek lehetnek, rengeteget követelnek maguktól és másoktól. A tökéletességre törekvés mögött nagyfokú szorongás húzódik meg. A szorongásos személyiségre jellemző, hogy magas intelligenciájuk, kreativitásuk van, azonban gondolkodásuk merev. Nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy mások tetszését elnyerjék.

Idegeskedés, aggodalom, őrlődés
Az állandó aggódás és szorongás, rohanás és a problémákon, a következő megoldandó feladatokon való rágódás megalapozza a reménytelenség érzését, ami újabb és újabb túlkapáshoz vezet: még többet dolgozik.

Emögött a viselkedés mögött azonban általában az alacsony önértékelés, a bűntudat, negatív gondolatok és a belső káosz rejtőzik. Általában ezeket a belső érzéseket és konfliktusokat elnyomják és elutasítják, ha azokat bizonyos helyzetek vagy személyek aktiválnák. Magas elvárásaik, kritikusságuk, dominanciájuk és bizalmatlanságuk miatt nehezen ismerik el gyengeségüket és ezért különösen veszélyeztetettek a függőségeket illetően.

Nárcizmus
A munkafüggő személyisége krízishelyzetekből nem az én –integritásának megerősítésével, személyisége fejlesztésével jön ki, hanem egójának megerősítésével. Legtöbbször tökéletlennek, hiányosnak érzik magukat, ezért nem engednek magukhoz túl közel embereket. Az intimitás területén is ambivalensek: egyszerre vágyakoznak utána és érzik ugyanakkor azt kényelmetlennek.
Úgy hiszik, hogy a hiányosságuk felfedése megalázó és végső soron elutasításhoz vezet majd. Amikor nyilvánvalóvá válnak hibáik mások előtt, a felsőbbrendűség érzéséből az alsóbbrendűség érzésébe zuhannak és szégyent éreznek. Ez később gyakran okoz depressziót, szorongást, függőségeket vagy akár pszichoszomatikus betegségeket.

3. Gyermekkor

A függőséggel élő szülők (ami irányulhat az alkoholra, drogra, evésre, szexre, rendszeretetre stb.) gyermekei általában akaratuk ellenére a függőség mintáit viszik tovább. A rosszul működő családokban több olyan hibás minta szerepel, amelyek a függőség kialakulásához vezethetnek:

  • „Nekünk nincsenek problémáink”: Ez az attitűd zárttá teszi a családot mások számára. A vitatkozás, a visszabeszélés „bűnnek” számít. Általában az apa a családfő, akinek a szava mindenható. A negatív indulatok az érzelmek elfojtásához vezetnek, ami később szorongásos zavarokat okozhat. Ezek a védelmi mechanizmusok arra nevelik a gyermekeket, hogy később ne vegyék tudomásul életük negatív eseményeit.
  • A családban nem mutathatók ki nyíltan az érzelmek: Ha a szülők gyakran érzelmileg sivárak vagy negatívak, azaz nincsenek egészséges modellek, szabályok, akkor erősödik meg a gyermekben, hogy az érzéseknek a háttérben a helyük.
  • A családtagok közti társas érintkezés közvetett, általában az egyik családtag „közvetít” két másik között.
  • A gyermekek azt az üzenetet kapják, hogy erősnek, jónak, tökéletesnek kell lenniük: a „semmi sem elég jó” és az „akkor szeretlek, ha jó, tökéletes és sikeres vagy” az önbizalom aláásásához vezet.
  • A rosszul működű családokban a gyermek hivatott realizálni a szülei beteljesületlen vágyait. A teljesítményt azonosítják a személyiséggel, amivel az önbizalom szintén folyamatosan gyengül.
  • Az önzőség elnyomása: Ahol az egyik vagy mindkét szülő önfeláldozást és túlzott szolgálatkészséget mutat, a gyerekek megtanulják, hogy a saját kívánságaik, saját igényeik önzőségről árulkodnak. Így aztán később sem tudják a túlmunkát megfelelően elhárítani, mivel mások előrébb vannak, mint ők saját maguk.
  • A szülők tettei és szavai inkonzisztensek. Mások problémáiban „okosak”, de önmagukkal nem őszinték. Ez a minta megtanítja a gyermekkel azt, hogy a „nekem van igazam” sokkal fontosabb, mint az őszinteség. Ez a nárcisztikus személyiségjegy kialakulását segíti elő.
  • „A játék majd a munka után”. Az az alapvető hozzáállás, miszerint a játék csak a házi feladat, rendrakás, fürdés (stb.) után következhet, kialakíthat egy olyan attitűdöt, ami a későbbi életszakaszokban úgy jelenik meg, hogy akkor lehet
    csak örömet érezni a munkában, ha előtte megdolgoznak érte, „legyőzik, megverik, megküzdenek”, ahogy azt gyermekkorukban tették.
  • „Ne bolygassuk a dolgokat!”: A szülők nem fektetnek hangsúlyt az önvizsgálatra, az önismeretre, a konfliktusok fel és megoldására. Nem tanulnak saját hibáikból, és ezzel nem alakul ki gyermekeik belső navigációs rendszere, amely vezetné őket a mindennapjaikban.

A rosszul mőködő családokban tehát azt tanulja meg a gyerek, hogy önmagát aszerint értékelje, hogy mit csinál, mennyire teljesít jól, milyen feladatokat tud megvalósítani. A gyermeket nem önmagáért értékelik ekkor, vagy fogadják el, hanem elvégzett teljesítményéért. Az állandó teljesítményelvárás nyomása alatt él, egyre magasabb célokat kell elérnie ahhoz, hogy a kudarctól való félelme csökkenjen.

A természetes vágy egy gyermeknél, hogy megértsék őket és biztonságban érezhessék magukat. Ha ez a rend valamiért felborul, akkor arra törekszenek, hogy újra stabilizálják környezetüket, világukat. A zűrzavarból és a csalódottságból a legjobb kiút, ha ők maguk veszik kezükbe a kontrollt, minden olyan területen, ahol csak képesek erre. Ezzel belehajszolják magukat a felnőttek világába, azonban mivel erre felkészületlenek, ez olyan feszültséget idéz elő, ami elől az iskolai munka, házimunka, a házi feladatok, a munka kitűnő „kibúvóvá” válhat, s így lassan kialakulhat a tökéletességre törekvés, mint menekülési útvonal.
Rengeteg olyan családi példa van arra, ahol a szülők elváltak vagy meghalt (ak), hosszantartó munkanélküliség, rossz gazdasági helyzet volt, abúzus, a családi szabályok összeomlása, túl magas elvárások, szülői skizofrénia vagy mentális betegség, érzelmi fertőzés, ahol a szülő (k) fizikailag vagy lelkileg hiányoztak (munkamánia, depresszió vagy más, egyéb tényezők miatt). Ez a megrázkódtatás aztán később táptalajává válhat a munkamániának.

a gyerekekre gyakorolt hatásFőleg akkor, mikor az egyik szülő ” felemeli” a fiatal gyermeket, hogy helyettesítse a jelen nem lévő társat érzelmileg, s sokszor akár fizikailag is. Azok a családok, melyek előidézik a munkamániát, általában két kategóriába sorolhatók: a tökéletes, folyamatosságot mutató családok illetve a tökéletlen, kaotikus családok. Vagy nagyon merev szabályaik vannak, vagy egyáltalán nincsenek. A határok vagy nagyon erősek, vagy szinte észrevehetetlenek, az életstílusuk vagy túlszervezett és tökéletes vagy szervezetlen és zavart. Ezeknek a családoknak gyakran nagyon kicsi, nyílt konfliktusaik vannak, gyér kommunikációval és a nevelés hiányával.
A tökéleteset mutató családokban íratlan szabály a jó keresése és a tökéletesség kifelé mutatása. Az üzenet egyértelmű: „mondd és csináld a helyes dolgot, tégy úgy, mintha minden rendben lenne, akkor is, ha nem”; „ne beszélj az érzéseidről és ne hagyd, hogy az emberek tudják, milyen vagy belül”. Kontrollt tartani, tökéletesnek lenni és azt tenni, amit más akar, ez lesz jellemző később a munkahelyen is.
A tökéletlen családokban a kiszámíthatatlanság és a bejósolhatatlanság a munkamánia előfutára.

A szülők álma gyermekükről ezekben az esetekben megegyezik azzal, hogy a gyermek feladja magát, „gyorsan” nőjön fel és szolgálja ki a szülőt, ami azonban a gyermekben a nárcisztikus személyiségjegyet hagyja majd maga után. Nagyon sok gyermek nő így fel, akik aztán másokról akarnak gondoskodni, segíteni, ez pedig megjelenik munkájukban és/vagy személyes kapcsolataikban is.

 

A munkamániások és a veszélyeztetettek személyiségjellemzői

Tökéletességre törekvés – „jó, jobb, legjobb”

Amellett, hogy gyakran ragyogó elmék, sokszor versengőek, rengeteget követelnek maguktól és másoktól. Emögött azonban bizonytalanság rejlik, „amit az a nem tudatos belső harc táplál, hogy a gyermekkori félelmeken, kiszolgáltatottságon, a meg nem kapott elismeréseken és érzelmeken felülkerekedjenek.”

A tökéletességre törekvés mögött nagyfokú szorongás húzódik meg.

A szorongásos személyiségre jellemző, hogy magas intelligenciájuk, kreativitásuk van, azonban gondolkodásuk merev. Nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy mások tetszését elnyerjék. Önmaguk felé is magas, túlzott elvárásaik vannak. Perfekcionisták, akik túlságosan sokat dolgoznak és általában negatív érzelmeiket elfojtják.

Függőség, idegeskedés, aggodalom, őrlődés

E viselkedés mögött általában az alacsony önértékelés, a bűntudat, negatív gondolatok, az állandó én-bizonygatás és a belső káosz rejtőzik. Általában ezeket a belső érzéseket és konfliktusokat elnyomják és elutasítják, ha azokat bizonyos helyzetek vagy személyek aktiválnák.

Magas elvárásaik, kritikusságuk, dominanciájuk és bizalmatlanságuk miatt nehezen ismerik el gyengeségüket és ezért különösen veszélyeztetettek a függőségeket illetően.

Nárcizmus- „Me, myself and I”

A munkafüggő személyisége krízishelyzetekből nem az én –integritásának megerősítésével, személyisége fejlesztésével jön ki, hanem egójának megerősítésével.

Legtöbbször tökéletlennek, hiányosnak érzik magukat, ezért nem engednek magukhoz túl közel embereket.

Az intimitás területén is ambivalensek: egyszerre vágyakoznak utána és érzik ugyanakkor azt kényelmetlennek.

Úgy hiszik, hogy a hiányosságuk felfedése megalázó és végső soron elutasításhoz vezet majd. Amikor nyilvánvalóvá válnak hibáik mások előtt, a felsőbbrendűség érzéséből az alsóbbrendűség érzésébe zuhannak és szégyent éreznek. Ez később gyakran okoz depressziót, szorongást, függőségeket vagy pszichoszomatikus betegségeket.

KAPCSOLAT

Konzultációra jelentkezés:

info@munkamania.com

06-30-503-4270


Levélküldés

Online tanácsadás